A hosszú és alvást követően reggel 7-kor dobott ki magából az ágy, majd miután felöltöztem, lementem reggelizni, ahol választhattam a hagyományos angol és a kevésbé furcsa reggeli között. Gondoltam, azért jöttem ki Angliába, hogy kipróbáljam az angol dolgokat, így angol reggelit kértem, és nem is bántam meg. Kaptam tükörtojást, sült sonkát és mellé valamiféle édesebb babot, szósszal, mellé pedig pirítós és narancslé. Nagyon finom volt. Miután a kávét is megittam, visszatértem a szobámba, összepakoltam, és kicsit még pihengettem, ugyanis csak 11-kor kellett elhagyni a szobát.

A 11 óra elérkezése után még mindig volt azonban 4,5 órám a vonatom indulásáig, amit valahogy ki kellett használni, és ezért úgy döntöttem, hogy meglátogatom a Towert és a hidat. Metróval mentem, mert gyalog (és főleg a telepakolt bőrönddel) nagyon messze lett volna, a metró így is kb. 20 perc alatt ért oda. De végül odaértem, és így láthattam a Towert of Londont…

És a Tower Bridge-t is… A hídról pedig a Tate Modern épületét…

A híd után még mindig sok időm volt, úgyhogy gyalogolni kezdtem a Liverpool Street Station felé, ami egy kb. 45 perces séta, bőrönddel 1 óra. Utam során betértem egy Tesco Expressbe, hogy csillapítsam kínzó szomjúságomat, és csodák csodájára, hát nem egy bevándorló volt a kasszás? Dehogynem! Miután kijöttem, beértem az üzleti negyedbe, és találkoztam egy gyönyörűen futurisztikus épülettel. Állítólag valami brókerház, vagy micsoda, aminek a tetején rendes kert van. Just English things.

A Liverpool Street Station-re megérkezve még mindig volt 2,5 órám, ami nagyon lassan telt. Ennek során elkapott engem egy rockernek kinéző hajléktalan, aki öngyújtókat árult. Mondtam neki – előtört belőlem a magyar -, hogy én turista vagyok, és épp megyek haza, minden fontomat elköltöttem. Ő erre azt mondta, hogy ő is orosz, és látszik, hogy nem tudom, milyen érzés éhesnek lenni. Mindezt a világ legszomorúbb arcával. De ennek ellenére sem adtam, ismerem én a trükköket. És lám, amikor engem megunt, és átment valaki máshoz, attól kapott néhány pénzérmét, és el is tűnt egy dohányboltban. Just English things.

Sok hajléktalan megfordult errefelé, és végül csak egynek adtam, aki bevallottan alkoholra gyűjtött. Az ilyennek mindig adok. No, de még így is volt 1 órám, úgyhogy hogy ne őrüljek bele az unalomba, visszaváltottam az Oyster kártyámat (merthogy ilyet is lehet), és vissza is kaptam 6 font 15 pennyt. I’m rich! Azután viszont jött az újabb várakozás, de végül csak eljött az indulás pillanata.

Ja igen… indulás… úgy láttam, hogy Londonban, ha valami 15:30-kor indul, akkor az 15:30-kor indul… hasonlóképp, ha a vonatnak 16:43-ra kell Ipswichbe érnie, akkor 16:43-kor Ipswichben van… Úgy látom, van még mit tanulnunk az angol kollégáktól :) A vonaton a kalauz annyit mondott a jegyemre, hogy „That’s very nice.”, amit nem igazán értettem, de úgy látszik, itt a kedvesség és udvariasság ezt jelenti. Viszont megdöbbentő volt, hogy a kalauz nem bevándorló volt, hanem helyi brit. Az állomásfőnökök azonban szinte mindenütt feketék voltak. A vonaton aztán végül egy új szót is tanultam, a „secure-guard”-ot, amit persze ismertem, de nem gondoltam volna, hogy így használják.

Ipswichben aztán találkoztam a szállásadóm női tagjával, Gloriával, aki egy Peugeot mellett várt engem, hogy elvigyen a házig. Mint kiderült, ő alapvetően spanyol születésű, 26 éve él viszont Angliában, ennek ellenére jobban beszélek angolul, mint ő… az sh-t következetesen cs-nek ejti, vagyis a shop helyett ő csop-ot mond. Hasonlóképpen, amikor a lányáról beszél, nem „She is…” hanem „Chi is…” Nagyon furcsa.

Ipswich gyönyörű, bár csak az autóból láttam, holnap tervezek egy kis túrázást a városban. Majd akkor jönnek képek is. A városról annyit sikerült kiderítenem, hogy kikötőjébe még ma is érkeznek mindenféle dolgok, főleg jachtok Hollandiából, a kikötőben pedig luxusfelszereléseket gyártanak a jachtokra. Na, ezt majd holnap megnézem.

Miután hazaértünk, találkoztam Gloria férjével, Andy-vel, aki viszont helyi brit, és gyönyörűen beszél. Még az intrusive R-t is használja, holott nem tudta, hogy ezt így hívják. De mától ezzel fog felvágni a barátai előtt :D Miután megérkeztünk, kicsit még kényelmetlenül éreztem magam, hogy hogy is kellene viselkedni (soha életemben nem voltam még fogadócsaládnál). Megnéztük a kertet, megbeszéltük, mit érdemes látni a városban, majd Andy elindult a fiáért, Alexért, aki egy moziban volt a barátaival és a Jurassic World-öt nézték. Andy felajánlotta, hogy menjek vele, ha akarok, és akkor megmutatja a fontosabb nevezetességeket az autóból. Én pedig vele mentem.

Ja, hogy két autó is van… És persze egyik sem olcsó… Hát igen, ezek itten nagyon gazdagék, most egy hétig részem lesz a luxusban. Majd képeket is készítek, de egyelőre még nem volt rá nagyon időm. Miután felszedtük a fiát, Alexot, kiderült, hogy ő is nagyon jó arc, bár csak 17 éves. De ő meg kétnyelvű, tehát tud angolul is meg spanyolul is, ha kell. De ő is gyönyörű britet beszél, úgyhogy 2:1 arányban a brit győzött :D

Miután hazaértünk, következett a vacsora, és Gloria készített pár tipikusan angol ételt is. Én pedig, mint mondtam, azért jöttem, hogy kipróbáljam ezeket. Volt sima burgerhús, az olyan, mint nálunk, de volt valami virsli vagy kolbász, ami almával volt töltve! Na ez már önmagában annyira groteszk volt, hogy muszáj volt kipróbálni, és… furcsa, de nem rossz :) Aztán volt valami csípős fasírt, és valami süteményféleség, ami szintén hússal volt megtöltve. Ja és volt mellé humusz. Azt se ettem még, de kipróbáltam, és hát… többet nem is fogok enni, hiába mondják, hogy egészséges :D

Vacsora után elkezdtünk beszélgetni a kertben, és szépen lassan oldódott bennem a feszültség, este 10 környékén már hangosan nevettünk. Eközben kaptam angol teát is (tejjel hígítva, ami bármily hihetetlennek hangzik is, de isteni), beszélgettünk a nyelvészetről, kulturális különbségekről, kiderült, hogy a brit sztereotípiák többsége igaz, és hogy a briteknek tényleg nagyon kifinomult humorérzékük van. Most példát nem írok, mert itt úgysem lenne vicces, ami ott és akkor az volt.

Aztán 11-fél 12-ig elszaladt az idő, úgyhogy mindenki ment aludni, így én is. A holnapi tervem az, hogy meglátogatom Ipswich fontosabb és nevezetesebb helyeit, amennyiben az idő is engedi. Bár Andy szerint esni fog, de bízom benne, hogy nem.

Note to self: Most már tényleg kéne angol sört inni!