Ennek az éjszakai alvásnak is sikerült elhúzódnia, konkrétan reggel 9 óráig. De nem bántam meg, mert annak ellenére, hogy egy teljesen ismeretlen helyen, ráadásul több száz kilométerre az otthonomtól aludtam, teljesen zavartalanul. Miután felkeltem, a háziak már tettek-vettek a konyhában, és kezdődött a reggeli. Gloria megkérdezte, hogy szeretném-e kipróbálni a zabkását mint tipikus angol reggelit. Mondtam neki, hogy én ezzel a céllal is jöttem, hogy mindent, ami angol, kipróbáljak, így hát zabkásával kezdtem. Ez olyasféle mint a müzli, csak ezt forró tejjel tálalják, és összekeverés után ilyen ragacsos massza lesz belőle. De ennek ellenére isteni íze van. Ráadásul Gloria, aki nagyon egészségmániás, még eperdarabokat is szeletelt bele, és így még jobb volt. A zabkása mellé kaptam kávét és gyümölcsturmixot, amit ők „smoothie”-nak hívnak. A reggeli nálam csillagos ötöst kapott.

Reggeli után Andyvel kicsit még beszéltem, hogy vajon mit is lenne érdemes megnézni Ipswichben, majd lerakott elém egy prospektust, amelyben hajótúrákat ajánlottak. Meg is volt hát a programom. Délután 2 órakor indult a hajó, és a prospektus szerint 3,5 órás „kalandnak” ígérkezett. El is indultam a helyi buszhoz, majd megérkeztem a városközpontba. Itt egy kicsikét eltévedtem, de amint elővettem a szintén Andytől kapott Ipswich-térképet, egy hölgy azonnal odajött, hogy segítsen. Ezek az angolok tényleg udvariasak. Ily módon meg is találtam a kikötőket, majd kezdődött a hajótúra. Az ég felhős volt ugyan, de egyelőre nem ígért esőt. Megpillantottam az ipswichi kikötőt, és egyből elállt a lélegzetem. Gyönyörű...

Mint kiderült, a hajón rajtam kívül egy komplett angol turistacsoport is helyet kapott, így voltunk 38-an. A kapitányunk is jófejnek ígérkezett, úgyhogy minden adott volt egy jó kis programhoz.

Az egész azzal indult, hogy „lecsapolták” a vizet alólunk, hogy leereszkedhessünk a folyóvíz szintjére. Ennek során a móló falán temérdek kagylót fedeztem fel, amelyek valamiért aranyszínűen csillogtak. Gyönyörű volt.

Ezután elindultunk. Amit Ipswichről tudni kell, hogy gyakorlatilag egy kikötőváros volt és lesz is, valamint – ahogy a kapitány is elmondta – a második világháború idején a híres normandiai partraszállás előtt sok angol hajó innen futott ki. Szép lassan haladtunk, és közben megcsodálhattuk a különböző kereskedelmi cikkek feldolgozógyárait, és a fontosabb kikötői pontokat. Aztán amint kiszélesedett a folyó, újabb kikötőket láttunk, és vagy két- háromszáz (nem viccelek) kisebb magánhajót, amelyek kikötve hevertek a vízfelszínen. Gyakorlatilag olyan volt, mintha őrt állnának a mi hajónknak, olyan szép rendezett sorokban álltak. Mindet nem akartam lefotózni, csupán néhányat.

Ezután érkeztünk meg a fő látványosságokhoz. Az első a Felixstowe nevezetű kikötő volt, ahonnan iszonyatosan hatalmas hajók futnak ki, telerakodva különböző ládákkal, és viszik a termékeket Európába. Amikor arra jártunk, az egyik hajó ki is futott éppen, és olyan hatalmas hullámokat kavart, hogy a mi kis lélekvesztőnk perceken át jobbra-balra ingadozott, mintha fel akarna borulni. De szerencsére nem tette.

A másik látványosság Harwich történelmi városa volt, amit azonban csak messziről tudtunk megcsodálni. A visszafele úton aztán szembeköszönt velünk a „jó öreg Anglia”… vagyis elkezdett esni az eső. Az időjárás az elmúlt két nap gyönyörű időjéért most készült elégtételt venni rajtam. De nem zavart nagyon, mert így, még ha borús is, szerintem egy gyönyörű képet tudtam készíteni.

Miután visszaértünk az ipswichi kikötőbe, még mindig szakadt az eső, úgyhogy lemondtam arról, hogy várost nézzek, pedig még csak fél 6 volt. Elindultam haza, és az eső elől menekülve beálltam egy buszmegállóba. Ott találkoztam egy fekete nénivel, akitől útbaigazítást kértem. Kérdeztem tőle, hogy itt megáll-e a 6-os vagy a 11-es busz (ja igen, busztáblát csak bizonyos megállókban helyeznek ki). Mondta, hogy nem. Erre előkaptam a térképet, rámutattam szállásadóim házára, és azt mondtam, oda szeretnék eljutni. Mondta, hogy az X3-as busz lesz akkor az enyém, ami innen megy. Vártunk… vártunk… és vártunk… a busz meg csak nem akart jönni. Erre a nő hirtelen megvilágosodva ilyet szól: ja, ma vasárnap van! Akkor ma már ilyenkor nem járnak a buszok. 6 óra volt!!!! És vasárnap ilyenkor már nem jár a helyi tömegközlekedés, csakis a városközpont irányába. Remek. Úgyhogy elindultam gyalog. Szerencsére 3 perccel később az eső is elállt, és kisütött a nap, úgyhogy gyaloglás közben tudtam néhány képet készíteni erről a tipikusan angol városról.

A térkép segítségével elnavigáltam magam, hogy merre is kéne menni, és kb. 10 perc sétára lehettem a háztól, amikor elhúzott mellettem a 6-os busz. Ja merthogy kiderült, hogy a 6-os busz az jár ilyenkor is, a néni csak az X3-as buszra gondolt. De ekkor ezzel már sokra mentem, de a nehezén túlvoltam, úgyhogy legyalogoltam a végét. A környéken találtam egy érdekes szobrot, valami táncoló férfi lehet, de amikor hazatérve megkérdeztem Andy-éket, hogy mégis miért ez a szobor van kint, ők se tudták. De kint van, és kész.

Végül készítettem egy képet a házunkról is kívülről, a belsejét még egyelőre tartogatom. De azért ezen is látszik, hogy nem éppen szegények. A két autó, ami a ház előtt parkol, szintén az övék.

Miután hazaértem, megvacsoráztunk (sült csirkecomb, répás rizzsel, és sajttal töltött krumplival… nyami), majd megérkezett Andyél lánya, Jasmine, aki külföldön volt rokonlátogatáson. Mind Alex, mind Jasmine kétnyelvűek, vagyis anyuval többnyire spanyolul, apuval angolul beszélnek. De megesik, hogy egymás között is hol így, hol úgy, sőt ma olyan is volt, hogy Jasmine spanyolul kérdezett, Alex angolul válaszolt. Szóval jól megy itten a nyelvparádé.

Vacsora után egy kicsit még tévéztem Andyvel, aki beavatott engem a legsikeresebb brit műsorok titkába, majd ő elkezdett Amy Winehouse koncertet nézni (és megállapította, hogy a nő nagyon tehetséges, nagyon vékony, nagyon alkoholista és nagyon halott). Én viszont nem annyira szeretem őtet, úgyhogy elköszöntem, és elindultam aludni.

Most pedig itt tartok, és készülök a holnapra lélekben, amikor is elkezdődik a kurzus. Kíváncsi vagyok, milyen lesz. Jó éjszakát!

Note to self: Angliában az eső tényleg nem viccel… És még mindig kéne angol sört inni!