A mai napot az előző esti beszámolóval kezdem, ami még hátramaradt belőle. Andy felajánlotta, hogy ha gondolom, mehetek vele, mert összeszedi Alexet, aki próbán volt, és Jasmine-t, aki pedig a barátjával (James) teniszezett egy Ipswichtől nem messze lévő faluban. Ja, merthogy míg a magyarok este 8-9 között tévét néznek, addig az angolok edzésben maradnak.

Eközben szinte minden fontosabb helyet bejártunk, és végigmentünk egy olyan szakaszon az autóúton, amely fölött tényleg összeölelkeztek a fák lombkoronái, így az egész azt a hatást keltette, mintha egy fa-alagútban lennénk… fények nem voltak, és mivel ekkor már jócskán este 9 körül járt az idő, sötét is volt, így csupán a fényszóró volt az egyedüli fényforrás. Félelmetes, viszont nagyon szép látvány volt. James amúgy szintén jó arc, és hát gyönyörű angolt beszél. Miután hazavittük őt, Jasmine és Alex megöltek egy bogarat a kocsiban, ezután hazaértünk.

Ma reggel úgy döntöttem, hogy gyalog megyek az egyetemre. Laza kis 40 perces séta, de végül is megérte. Érdekes emberekkel futottam össze, és ismét rádöbbenhettem, hogy Ipswich mennyire egy nyugodt, békés és csodálatos város. Ha nem lenne egy kis honvágyam, ide szeretnék költözni. Az egyetemen ma új előadónk volt, Lucy. Íme egy kép róla (ő a szőke):

Na már most, Lucy biztosan nagy szakmai zseni és mindenféle elismerést kapott már, de tény, hogy olyan unalmas órát tartott, hogy az valami borzalmas. Emlékeztetőül még egyszer elmondanám, hogy a kurzus, amire jelentkeztünk: a technológia használata a tanórákon. Ehhez képest a délelőtti foglalkozás tulajdonképpen abból állt, hogy megbeszéltük, miért is jó a páros munka, miért jó a csoportmunka stb. Olyasmiket, amiket kb. az egyetemen megtanultunk már. Elméletet elmélet követett, és bár a feladatok elvileg gyakorlatok voltak, így is halálra untuk őket. Az egyetlen pozitívum, hogy a tanórai ötletelésre tanultam egy jó módszert, de kb. ennyi. A délelőtti foglalkozás végén aztán le is rajzoltuk, hogy mit szeretnénk innen hazavinni. Na itt, viszont elővettem a kreativitásomat, és ezzel kellemes perceket okoztam csoporttársaimnak. Mert ugye hiába tanár az ember, ha legbelül még idióta.

És íme, az alkotásom:

Az ebédszünetben aztán a közös utálat az óra iránt alaposan összehozta a csoportot. Megismerkedtünk Barbarával és Johannával, akik lengyelek, Fatimával és Vesmával, akik portugálok, Shrutival, aki holland, bár indiai származású (bár vele már korábban jóban lettem, mivel mindig én segítettem neki a feladatokban) és Kameliával, aki bolgár. Jókat nevetgéltünk, kávézgattunk, és meg is tehettük, mivel… tadaaaaam… hosszú, esős-felhős napok után végre kisütött a nap! A hőmérséklet 26 fokra kúszott, és ezt a vízparton elkávézgatva alaposan ki is használtuk. De sajnos vissza kellett mennünk órára.

Az óra második felében megtanultuk, mi a különbség a substitution, az augmentation, a modification és a redefinition között… be kell valljam, én még továbbra sem értem, de ahhoz van köze, hogy hogyan és milyen mértékben vesszük igénybe a technológia segítségét, úgy, hogy az hasznos legyen. Például lehet, hogy egy feladatot mondjuk megírnak géppel, de ha ennek csak annyi a haszna, hogy nem tollal kell írni, akkor a technológiát nem jól alkalmaztuk. Aztán kicsit vitázgattunk is, ahol nagyon jól jött a vitás múltam, szinte lesöpörtem mindenkit :D Végül egy érdekes feladatot kaptunk, ami viszont – el kell ismernem – szépen volt felépítve. Kaptunk egy egyszerű, alapszintű szöveget, és azt kellett minél bonyolultabbá tenni. Ezt én főleg melléknevek és határozószók betoldásával oldottam meg, illetve megpróbáltam szinonimákat keresni, pl. „why?” (miért?) helyett „for what reason?” (mi okból?) Miután a szövegünk elkészült, szófelhőt kellett belőle csinálnunk, aminek lényege, hogy minél gyakrabban fordul elő egy szó a szövegben, a felhőben annál nagyobb betűvel írja ki. Ez azért jó, mert a diák ily módon láthatja, hogy milyen szavakat használ gyakran, és esetleg változtathat rajta, illetve, ha egy ismeretlen szövegből készít magának szófelhőt először, láthatja, mely szavak fordulnak elő benne a leggyakrabban, és ha van köztük ismeretlen, akkor már előre kiszótárazhatja őket magának. Az én szófelhőm egyébként ilyen lett:

Miután ennek az órának vége lett, Fatima, Vesma, Shruti és én elindultunk várost nézni. Ennek során készítettem még néhány képet erről a csodálatos városról (és rólunk):

Ezután megbeszéltük, hogy holnap órák után elmegyünk egy közeli parkba. Úgyhogy holnapra is lett legalább valami programféleségem. Ezután azonban mindenki ment haza a saját családjához. Felszálltam a 6-os buszra, és most itt vagyok. Nemsokára vacsorázunk, azután elkezdődik az este. Holnap ismét jelentkezem.

Note to self: El ne felejtsek szuvenírt venni!