A mai nap a maga nemében rövid, ugyanakkor rendkívül hosszú volt. Ma ugyanis nem volt tanóra, hanem ehelyett a szervezők jóvoltából egynapos kirándulást tettünk Norwich városába. A nap úgy indult, miszerint Gloria nem igazán érezte magát késznek arra, hogy felébredjen, így a konyhában egy üzenet fogadott, miszerint minden elő van készítve, tegyem be a táskámba az ebédet, érezzem jól magam, és vigyem el a kulcsot. Bizalom felsőfokon :)

Ezután elindultam a buszmegállóba, majd végigmentem a Tower Ramparts nevű végállomásig, onnan pedig egy tízperces séta után elérkeztem a vasúti pályaudvarhoz. Ennek során – elsődlegesen öcsém kedvéért – képet készítettem az ipswichi futballstadionról is.

A pályaudvaron már várt rám Fatima és Vesma, majd kis idő elteltével Kamelia és Shruti is csatlakoztak, így elindultunk a vasúthoz. Negyvenperces út után pedig megérkeztünk Norwichba, ami két dologról ismert: 1. templomok, 2. bevásárlóközpontok és piacok. Tökéletes választásnak tűnt, mivel úgy terveztük, telepakoljuk magunkat szuvenírrel.

Miután megérkeztünk, rögtön meg is történt az első baleset: megcsípett egy darázs. A kis rohadék a táskám pántján talált magának helyet, és ahogy leeresztettem a kezem, az végigsúrolta a pántot. Éreztem, hogy valami szúr, de csak amikor felröppent, döbbentem rá a támadás komolyságára. Szerencsére Fatimánál volt valami alkoholos kenőcs, ami hűsített, és megállította a duzzanatot. Ilyen kis közjáték után aztán elindultunk Norwich városában.

Első állomásunk a norwichi székesegyház volt. Az út során felfedeztünk egy táblát, ami egy bizonyos Cow Tower felé vezetett (Tehéntorony), és két dologra tippeltünk: vagy teheneket tartottak itt anno, vagy tehén alakja van. Úgy döntöttünk, csak akkor nézzük meg ,ha az utóbbi tippünk a helyes, így hát megkérdeztünk egy helyi járókelőt, aki azt mondta, régen teheneket tartottak itt. Így hát nem néztük meg, helyette maradt a székesegyház.

A székesegyház után a következő állomás a norwichi vár volt, de mivel 8 font lett volna a belépő, erről inkább letettünk, és inkább csak kívülről néztük meg.

Ezután végigmentünk a Royal Arcade-on, ami tele van mindenféle bolttal. Kiemelném a mustráboltot, ahol Norwich valamennyi mustárféléje kapható és megkóstolható. Nem is gondoltam volna, hogy ennyiféle mustár létezhet, de mégis.

Miután ezzel megvoltunk, elvegyültünk a piac forgatagában, de semmi érdemlegeset nem tudtunk vásárolni. Nagyon gagyi dolgok voltak kaphatók. Így hát leültünk egy kávéra egy közeli kocsma teraszán, majd Shruti és Fatima elmentek sült burgonyát venni. Amikor visszaértek, annyira megtetszett, hogy én is vettem egyet, így már hárman eddegéltünk. Kisvártatva azonban megjelent a hely tulajdonosa, és rendkívül udvariasan (tényleg udvariasan, ez nem irónia) közölte velünk, hogy náluk is van konyha, és legyünk kedvesek ne náluk fogyasztani a máshol vásárolt ételt. Kedves magyarok! Lehet ezt így is, udvariasan, mindenféle anyázás nélkül.

Úgyhogy felkerekedtünk, és továbbindultunk a város forgatagában, amikor Kamelia és Shruti úgy döntöttek, hogy elmennek ruhát venni. Nos, mind tudjuk, hogy ha egy nő ruhát vesz, az mit jelent… pláne ha kettő. Úgyhogy Fatima, Vesma és én addig megtekintettünk egy közeli templomot, és a mellette lévő temetőt.

Miután a lányok 40 perces vásárlás után visszatértek, elindultunk egy másik székesegyház felé. Az út során a BBC székházát is felfedeztük.

Lassan meg is érkeztünk a katedrálishoz, ahol épp istentisztelet volt, amit egy feketebőrű fiatalember tartott. Leültünk hátra, és belehallgattunk, de hamar beleuntunk.

Így hát tovább mentünk a székesegyház melletti kertbe. Az út során vettem „bunnies ears” (nyuszifül) nevű fagyit, mert érdekelt, hogy az vajon milyen lehet: tulajdonképpen egy sima tölcséres fagyi, a két oldalába egy-egy csokirúd beleszúrva, amitől kicsit nyuszinak néz ki. Nagyon nem ragadott magával, de a 1,5 fontot végül is megérte. Ezután érkeztünk meg a kertbe. Na az viszont lélegzetelállítóan gyönyörű volt!

A kert után visszasétáltunk a városközpontba, és mindenki elrohant szuveníreket vásárolni, többek között én is. Miután ezzel megvoltunk, beültünk még egy kávéra a szuveníres melletti kávézóba, ott kellemesen elbeszélgettünk többek között arról, hogy gyakorlatilag ugyanazokkal a pedagógiai problémákkal szembesülünk, és függetlenül attól, ki melyik országban dolgozik, ugyanazok a gondok a gyerekekkel és a szülőkkel egyaránt.

Dolgunk végeztével visszasétáltunk a vasútállomásra, majd negyvenpercnyi út után ismét leszálltunk Ipswichben. Itt könnyes búcsút vettünk egymástól, mivel mindenki holnap indul haza, de megbeszéltük, hogy tartjuk a kapcsolatot, ha másért nem, a szakmaiság miatt.

Amikor hazaértem, senki nem volt itthon (ezért kaptam a kulcsot), mert Alexnek ma van a Szentivánéji álom bemutatója. A vacsora azonban az asztalon várt, egy kedves üzenettel. Gloria egy angyal :) Szépen, kellemesen megvacsoráztam, majd pedig bepakolta ma bőröndömbe, mivel holnap a 6:25-ös busszal indulok vissza Londonba, hogy aztán 11 órakor felszálljak a Student Agency London-Budapest járatára, ami várhatóan 28 órányi út után, hétfőn 14:50-kor meg is érkezik a Népligetbe. Mivel internetkapcsolat csak Csehországban lesz, így – mint ígértem – ez az utolsó bejegyzésem az angliai kiruccanásom kapcsán. Remekül éreztem magam, nagyon sokat tanultam, nagyszerű emberekkel találkoztam, és hát… Anglia… szóval Anglia… ANGLIA!!! Életem egyik legszebb élményei közé került, és gyanítom, jövőre is részt veszek ebben a programban. De akkor már tényleg repülővel jövök!

Köszönöm azoknak, akik mindezt végigolvasták, és együtt izgultak velem. Virtuális utazásunknak ezennel vége. Lassan nyugovóra térek. Áldott jó éjszakát mindenkinek!

Még egyetlen dolog maradt hátra: bemutatni azokat az embereket, akik az itt tartózkodásomat a lehető legkellemesebbé tették: a Picton családot (balról jobbra): Andy, Jasmine, Gloria és Alex.

Note to self: Az a kurva darázs remélem beledöglött!